|
A
bécsi kék
(Blaue Wiener)
|
|
A bécsi kék eredete
A bécsi kék Ausztriából származik.
Johann Constantin Schultz bécs-hetzendorfi nyúlász, az első bécsi
nyúltenyésztő egyesület elnöke olyan fajtát akart kitenyészteni,
amely szép szőrzete mellett elegendő húst ad.
Fekete belga óriás bakot vitt rá kék féllógófülű és sárga álló-lógú
fülű lotharingiai anyanyulakra. Az így kapott nyulakat először
1895-ben, bécsi kék óriás néven állította ki a Praterben, mivel
ezek még jóval nagyobbak voltak, mint a mai bécsi kékek (és egyéb
jellemzőkben is különböztek). Az eredetileg akár 7 kg-ot is elérő
testsúlyt néhány év alatt sikerült közepes szintre csökkenteni.
A fajtát ezen a néven 1897-ben ismerték el Ausztriában.
Az első bécsi kék nyulakat 1903-ban exportálták Németországba,
Hollandiába és Svájcba. Németországban ma az egyik legelterjedtebb
faj.
Külleme
Rendkívül sűrű, fényes szőrzete sötétkék
vagy szürke színű, mélyebben valamivel világosabb. A fajta teste zömök és hengeres,
izomzata arányos. Feje a testéhez képest nagyméretű, rövid és a homlokrészen
széles, a nyaka rövid. Füle jól szőrözött és hosszú (akár a 12,5 cm-t is elérheti),
lekerekített véggel. Szeme színe kékesszürke. Lábai rövidek és erősek. A bécsi
kék ideális testsúlya 4,25–5,25 kg. Hozama és szépsége miatt kedvelt az európai
tenyésztők körében.
A legismertebb tenyésztők
Európa élvonalában a német Dr. Wilhelm Hippe áll,
aki a 2000 és 2009 közötti kiállításokon 173 pont megszerzésével első helyezett
bécsikék-tenyésztő lett. Őt követi Reinhard Menning és Hans Peisskert, Ausztriában
pedig Waibl Gerda.
Csehszlovákiába a múlt század 60-as éveiben kezdték behozni a bécsi kék nyulat
az NDK-ból. A fajta először az 1968-as prágai kiállításon nyert. Csehországban
a 2001–2010-es években főként K. Čadil és M. Kozub nyulai szereztek első helyezést.
Szlovákiában 1993. november 27. óta működik a Bécsinyúl-tenyésztők Klubja www.klubvk.szm.sk
Pontozási
|