|
A bécsi szürke eredete A bécsi szürke (vagy bécsi vadas) fajtát Németországban tenyésztették ki a behozott nyulak ellensúlyaként. A múlt század 30-as éveinek elején Gustav Korn eislingeni tenyésztő a belga óriás segítségével próbálta növelni a kistestű vadas színű nyulak méretét. Mások a bécsi kék fajtát keresztezték a fehér óriással. A nácizmus idején még a legnemzetibb német fajtának is kikiáltották, és a „német nyúl” nevet adták neki. Elnevezése többször is változott, míg végül 1962-ban a bécsi nyulak közé sorolták, amikor is megkapta a bécsi szürke nevet. A vadas színezetű fajtának négyféle árnyalata van: világos, közepes, sötétvadas, ill. tűzvörös beütésű. Az utóbbi esetében intenzívebb, vöröses árnyalatú a fedőszín. Ez a színváltozat nem szerepel a kiválasztott fajták (bécsi kék és bécsi fehér) között. Külleme A bécsi szürke valamivel kisebb a bécsi kéknél. Jellemzője a sűrű szőrzet, melynek mindegyik szála többszínű. A tövüktől a hosszuk 2/3-áig sötétkékes szürkék, utána egy rozsdabarna sáv következik, amely élesen elhatárolódik a vadasszürke árnyalatú fedőszíntől. A fedőszőr vadasszürke-sötétszürke. A fülek sötéten szegélyezettek. A fajta teste zömök és hengeres, izomzata arányos. Feje a testéhez képest nagyméretű, rövid és széles, a nyaka rövid. Füle jól szőrözött és hosszú, a vége lekerekített, ideális hossza 10,5–12,0 cm. Szeme színe barna, karmai sötéten pigmentáltak. Lábai rövidek és erősek. A bécsi szürke ideális testsúlya 4,25–5,25 kg.
A legismertebb tenyésztők A bécsi szürke tenyésztésében 2000 és 2009 között kiemelkedő eredményeket értek el a német tenyésztők, például Michael Dathe, Stefan Ackermann és Gerald Winter, valamint az osztrákok, például Schachinger Wolfgang Reinhard Eppinger és Schimanz Christian. Szlovákiában az 1993-ban Nyitrán megalapított Bécsinyúl-tenyésztők Klubjában az egyéb fajták mellett a bécsi szürke tenyésztői is jelen vannak www.klubvk.szm.sk Pontozás
|
All
rights reserved for Maroš
Sládek
|
created
by graphic studio Matej
Chrvala © 2014
|